Mama kérlek (Bródy János)

Anyáknapja-lap

Csak látni akartalak, anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.

Kárpátia - Turul ....

"Magyarok madara segítsed e népet, simogasd a hittel ki utadra lépett!
Ne légyen az úton múltveszejtő homály, ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár! Szárnyaiddal érintsd, érintsd meg az eget, óvjad és vezessed magyar Nemzetedet!
Úgy sarjad a növény, ha időben vetünk, véled légyen boldog, s termő az életünk. Magyarok madara segítsed e népet, simogasd a hittel ki utadra lépett!
Ne légyen az úton múltveszejtő homály, ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár!"

A kis dolgok nagy helyet foglalnak el életünkben.
Anatole France

Befejezett gyűjtemény nem létezik.
Vavyan Fable

Friderika Bayer - Kinek Mondjam El Vétkeimet?

Semmi sincs, csak fénytelen éj, csak szótlan bánat, hiú remény,
Nincsen hűség, nincs szerelem, nincs simító kéz nekem.
Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?



Hideg az éj, de fényre vágyom,
Mind délre húzó fecskepár.
Testem kihűlt álom csupán,
De lelkem szunnyadó tűzmadár...
Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?
Ne kínozz, hisz előtted állok pőrén, bekötött szemekkel!
Istenem, mondd miért?

Könnyek nélkül sírok a meg sem született gyermekemnek!
Hogyan mondjam el vétkeimet? És a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, a bűneimmel kell, hogy éljek!
A megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem!

Tavaszváró Séta. /Wass Albert - Álomtündérhez./

Wass Albert: Álomtündérhez

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem. . . kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!

Az élet néha igencsak kemény, de nagyon sok mindenért hálás lehetek.
William Paul Young

"Ahol szeretetünk lakozik, ott éli életét a lélek."

Zsoldos Imre: Csend

Napoleon Boulevard - Uram, segíts!

Hogyha kérlek, Uram segíts,
Hogyha kérlek, ne hagyj el így,
Ó én Uram, te félsz,
Milyen kár, hogy csak bennem élsz.

Csillagok néznek felhők mögül,
Tudom nem ránk vigyáznak,
Ha sírnék, kérlek ne higgy nekem,
Így mondok búcsút a mának.

Erős leszek én Uram, ha kell,
Erős, ha így akartad,
Erős leszek, mert félek nagyon,
Őrizz meg magadnak!

Varga Miklós: Mi-Atyánk.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

(Református Biblia-fordítás.)

http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/dorazoltan.htm

Nem az van hatással a jelenre, amit a múltban tettél, hanem amit a jelenben teszel, az teszi jóvá a múltat és változtatja meg a jövőt.

Paulo Coelho

"Tisztánlátásod különféle formákban jelentkezhet: képek cikáznak át lelki szemeid előtt, álmokat látsz, a fizikai környezetedben vissza-visszatérő látványokat tapasztalsz, aurát, energiát vagy valamilyen jelenést érzékelsz. A tisztánlátásnak ezerféle szép előfordulása van. Élvezd és bízz bennük! Feltett szándékod legyen, hogy csak a szeretetet látod meg, és úgy is lesz."

(Tisztánlátás - Raziel arkangyal)
....megláttam és megszerettem...kölcsönvettem...kösz Zsuzsa.....

Almoragh : A magány dala

Almoragh : A magány dala

Vannak súlyos órák, napok, hónapok, mikor az ember belesüpped a magány párnáiba, mint egy lázas nagybeteg. Furcsán, szürkén pereg le ez az idő, míg végül megérkezik az orvosság egy-egy jó szó képében. Ördögi kör: a magány kóros előrehaladtával az ember már nem is törekszik rá, hogy társaságban legyen, így aztán nehezen érkezik el hozzá ez az orvosság – már ha elérkezik egyáltalán.
Éreztem, ahogy a magány szürke pókja közeledik felém, lassan beszövi a környezetemet hálójával, én pedig bárhová lépek, mindig belegabalyodom ezekbe a tapadós, szürke-szomorú szálakba. Begubóztam hát én is, de vesztemre csak egyetlen anyag állt rendelkezésemre, amellyel megvédhettem magam: az ő puha ködhálója.
Néztem a telefont, amely nem akart megszólalni. Egy este százszor is felemeltem a kagylót, elbeszélgettem a süket sípolással, megnyomtam pár gombot, aztán meggondoltam magam. A pók tovább szőtte a hálóját.
A könyveimhez fordultam, de a papírra ütött betű-sebek üresen kongtak, vagy elillantak előlem. Ami képes volt elérni hozzám, csak tovább fokozta a reménytelenséget – láttam én, hogy tinta helyett a pók hálójából tekerednek elő a betűk, de már késő volt.
Egy este aztán meglátogatott valaki. Sötét volt, én ébren feküdtem az ágyamban, hallgattam, ahogy az óra a másodperceket ropogtatja. A szobám végében tűnt föl – nyúlánk női alak. Rám mosolygott, én kábán emeltem fel a fejem, de nem láttam semmit. Csak a csillagok fénye hatolt be az ablakon, kedves szavak helyett csak a fenyves suttogását hallottam. Vonatfütty, kutyaugatás, távoli hangok – láttam, ahogy a szürke pók kinn hintázik a holdsugáron, és csontlábait egy sípon billegteti, hogy előcsalja a magány eme nehéz hangjait. Elfordítottam a szemem.
Másnap újra eljött, csodás hangon szólt hozzám, elültette bennem a zene magvát. Euterpé, ne hagyj el.
Hetek teltek el. A szemeimre ragacsos szemfedőt tapasztott a magány, ritkán voltam ébren és még ritkábban aludtam.
Aztán újra feltűnt. Felém jött, kinyújtotta a kezét, és az ölembe hanyatlott. A testemhez simult, és én boldogan dédelgettem őt, míg mindketten el nem aludtunk.
Fölébredtem. A pók előttem állt, rágóiról eltűnt barátok vére cseppent. Én megragadtam az ölemben fekvő hangszert, és eljátszottam a magány dalát.
A pókháló szétszakadt, a pók sikoltva hanyatlott vissza a feledésbe. Az ujjaim boldog táncot jártak a szürke húrokon.

"Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk."

Ossian - Magam Útját Járom

Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rám köszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Ossian - Többet ér mindennél

Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.


Egy tiszta...

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

Ossian -Társ a bajban

Óvnád-e másoktól, önmagától?
Elűznéd rossz álmait?
Bármeddig megvárnád, elfogadnád
Önzését, rossz napjait?

Nem kell az eskü, a gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés

Társad a bajban
Rosszban és jóban
Magányodban, mélypontokban
Napfényben, sárban
Örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban

Pokolra elmennél, kiegyeznél
Istennel és Ördöggel
Végsőkig védenéd, összes bűnét
Szerelmed oldozná fel

Nem kell az eskü, a gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés

Mindenkinek van lelke. De nem mindenki engedi meg magának, hogy lelki életet éljen. (...)
A férfiakat úgy szocializálják, hogy ne sírjanak, ne hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, ne álmodozzanak, ne legyenek érzékenyek.
De ez nem azt jelenti, hogy belül üresek!
Bácskai Júlia

Abból nem sokat tanulsz, ha egyszerűen könyveket olvasol. Életre szóló tanulsággal igazán csak a pofonok szolgálnak.
Swami Prajnanpad

Vadkerti Imre - Az élet szép (Légy jó mindhalálig)

Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek?

Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

(Andrew Matthew)

“Őrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket!
A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk.”
(Mark Twain)

Ossian - Legyen miénk az élet

“Próbáld ki: egy héten át ne ítélkezz senki és semmi felett! Amikor legközelebb találkozol valakivel, aki sokat beszél, költekezik, folyton panaszkodik vagy nem dolgozik, akkor mondd halkan magadnak: “Teret engedek neked arra, hogy úgy tapasztald meg az életet, ahogy te választod. Nem tartozik rám, hogy ítéletet hozzak feletted.
” Így sokkal derűsebb lesz az életed.”
(Andrew Matthews)

“… a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.”
(Paulo Coelho)

alkotás: Kitae Pak

Tovább öleltem. Hagytam, hogy beszéljen, hallgattam, emlékeztem és sírtam, hogy újra nevethessen.
Fekete fallá nőtt a múlt, amely közénk állt és amelytől nem láttuk egymást.
Da Chen