Aki a ruha szerint ítél, maga is azáltal ítéltetik meg.
Hioszi Tatiosz

Vikidál Gyula Engem ne sajnáljatok!

Elfáradtam, sziklák ülnek testemen.
Láncuk visszafog, nehéz tovább mennem.
Azt se bánom, hogy most egyedül vagyok,
Engem ne sajnáljatok!

Azért vádolnak, és tépik lelkemet,
Mert feláldoztam életemből éveket.
Nehéz elhinnem, hogy mind elhagytatok.
Engem ne sajnáljatok!

A szobám falát nézem, itt feküdtem én.
Nagyon hiányzott a város és a fény.
A tiszta égre néztem előbújt napom.
Bármi jön, én vállalom.

És most itt vagyok, a szívem vad madár.
Végre elhagyott a tébolyult magány.
Társakat találtam, nem egyedül vagyok.
Többé ne sajnáljatok!

Ez a szent hely, ez az én világom.
Mindennél jobban ezt imádom.
A világon nincs szebb, nincs szebb nekem.
Ez életem, halálom.

Ez a szent hely, ez az én világom.
Mindennél jobban ezt imádom.
Ha egyszer elmegyek, már végleg elmegyek.
Hát itt legyen halálom.

Van-e még? Van-e még?
Van-e még? Van-e még?
Aki megmutatja, merre menjek én,
Sorsa olyan mint enyém?
Aki megmutatja, merre menjek én,
Sorsa olyan mint enyém?

Nox : Árny és fény

„A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeljük, amire vágyunk, azt akarjuk, amit elképzelünk, s végül megalkotjuk, amit akarunk.”
(Shaw, George Bernard)

Árnyékdal

LélekfényÉn

Én a lélek...

s.. Én a fény,

kettőnk között…

… él - egy lény.

lélekfényÉN ..ott …

…ott legbelül,

jó mélyen...

éjszakai sötétségben….

s …gyökérvégen,

-két csigaházban,

s örök fényben…

élek ÉN.

Én a lélek...

s.. Én a fény,

kettőnk között…

… él - egy lény.

lélekfényÉN ..ott …

…ott legbelül,

kicsit fentebb...

s aranyfényben,

-lélekágon

két tündöklő

….gyermek ül….

S mint fény szülő…

élek ÉN

fotó,vers: Antal Ilona: LélekfényÉn

A fények, a hangok, az árnyak

fotó: Antal Ilona: LélekfényŐ

A világról alkotott tényleges képünk nem a szemünkben, hanem az agyunkban születik....
ez az igazság....

Megalkottam......ez is Én.....Képzeletem birodalma...

Omega - Tékozló fiúk

Fontos az emlékezet, de csak addig a pontig, amíg nem gátolja a jelent.
Georgie Downy

Kadosa Kinga és Csikós Emese emlékére

Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.
	Marcus Aurelius

Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz.
	Szepes Mária

Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez
Milyen szép vagy

Újra játszol, újra élsz
Magányodról nem beszélsz
Hangok hívnak, visszatérsz
Nem szeretsz és nem remélsz

Álmod után újra élsz egy régi testben
Ez ma is jó lesz, de kérlek, kedves, fesd ki szebben
Ugye jobb így?

Egyetlen nap sem olyan, mint a másik, mert mindegyik tartogat egy csodát, egy mágikus pillanatot, amikor az univerzum összeomlik, és új csillagok születnek.

Paulo Coelho

Oh, a megnyugvás, a kifejezhetetlen béke, a biztonság érzése valaki mellett, aki előtt nem kell mérlegelni gondolatainkat, megfontolni szavainkat,
csak kiönteni őket!
Dinah Maria Craik

Van valami varázslatos abban,
hogy megöregedtem, hisz
bölcsebb vagyok, mint valaha.
Jim Morrison

A Mások Szolgálata (A Békés Harcos Útja)

Üresség (A Békés Harcos Útja)

A Jelen Fontossága (A Békés Harcos Útja)

Az út az, ami boldoggá tesz (A Békés Harcos útja)

Tedd! Vagy ne tedd! De ne "próbáld"! (A Birodalom Visszavág)

Az emberek olyanok, mint a csillagok; néhányan létrehozzák saját fényüket, míg mások visszatükrözik azt a ragyogást, amit kapnak.
José Martífotó: Kovács Katalin dr

A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek.
Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.
Amby Burfoot

SZÁZ ÉV MAGÁNY

Macondo, egy képzeletbeli, szinte meseszerű városka az őserdők mélyén - ez a Száz év magány színhelye, ahol a Buendiák évszázados történetét figyelemmel kísérhetjük. Az "ősszülők" és hat generáció küzdelme az emberi létért, harca a magány és a sivár, céltalan élet ellen - ez a regény cselekménye. Meseszerű, szinte mondába illő elemek sora népesíti be a család életét, a hagyományok születésének és megszűnésének lehet tanúja az olvasó.
A városka felvirágzik, majd elpusztul, de a Buendiák sorsa lényegében változatlan, gazdagon vagy a nyomorral küzdve egyaránt a társtalanság, az egyhangúság ellen lázadnak, melyből a család minden tagja csak egy kivezető utat talál, a szerelem, a szenvedély megváltó lehetőségét. Az Aurelianok és José Arcadiók generációját mindig az asszonyok irányítják, ők teszik az életet emberivé és céltudatossá. Különösen maradandó emléke marad az olvasónak az "ősanya", Ursula alakja, aki egy évszázadon át igyekszik fenntartani a család békéjét és rendjét, aki magatehetetlenül és vakon is neveli a Buendiák különféle fogantatású utódait. Az eposzként hömpölygő mesében kipusztulnak ugyan a Buendiák, kihal a család, de megtalálja az utolsó Aureliano az emberi életet, az értelmes, tudatos élet elemeit, amelyben "az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon."

Márquez regénye játékos és megrendült szemléje azoknak az emberi adottságoknak, amelyek gyönyörű seregével elűzhetnénk a magányt, s melyeket eddig még nem tudott igazán győzelemre vinni az emberiség. Könyvében úgy szeretnek - olyan eksztázissal, olyan hévvel - ahogy talán még egyetlen regényben sem. S még a gyűlöletük is valami ilyesmit sugall! A régi emberek, ősatyák, ősanyák "elferdült" energiái a valóság káprázataival. Az önpusztító erők, amelyek - megszelídülve - a világot fordíthatnák ki sarkából! Ez a regény (mint minden nagy mű) az ember metaforája, az élet hatalmas példázata. Szilaj, fantasztikumaiban is reális eposz a mértéktelen szerelemről és bánatról, a kifogyhatatlan emberi leleményről és a csillapíthatatlan sóvárgásról. A sokágú életről: egy család törzsében, terebélyében.

Márquez egy dél-amerikai család száz esztendejének történetébe sűríti mindazt a modern és tragikus tudást, amellyel megajándékozta íróit ez a kor; az emberről, az életről, a társadalomról való könyörtelen lírai tudást. Lírait mondok, mert a regény sajátossága éppen a lírába sűrített tapasztalat, a költészetté emelt epika. A legcsodálatosabb anyagnak, az emberi vérnek a hőskölteményét írta meg: a káprázatos átalakulásokat és az elkerülhetetlen ismétlődéseket. És micsoda tékozló tisztelete a nyelvnek! Fejezetnyi történetet "áldoz" fel az író, csak azért, hogy egy-egy mondata telítettebb legyen. Műve nyers és átszellemített, tréfás és zord, őserdő-burjánzású és vízesés-szavú. Többnyire ciklon módjára sodorja, pördíti az eseményeket, a mondatokat, s mégsem érezzük zsúfolónak. Ért hozzá, hogy néha pihentesse a képzeletünket, ért a csend művészetéhez. Humora-iróniája a legnemesebbek közül való. Old és sűrít, ítél és felment. A vágy és szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk ily gyönyörű sorokat, mint ennek a regénynek a lapjain. Az örökké visszatérő, gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben Márquez a magány és a reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. A végzet erejével a cselekvő akaratot szegezi szembe. Bármiképp is dől el a párbaj, csak egy a fontos: az ember merje vállalni a küzdelmet.

Az egyetlen igazi veszély: a magányosság. Igazán csak az elreteszelt ajtók és a zárt szívek veszélyesek. Amire Márquez figyelmeztetni akar: minden eszközt jónak kell találnunk, ami együtt tartja az embereket. Ezen az úton - Márquez regényében - a nők igazodnak el legkönnyebben, ők terelik rá újra meg újra a hatalomvágyba belegabalyodott férfiakat. A férfiak bámulatos energiájuk és akaraterejük ellenére törékeny gyermekeknek tűnnek, képtelenek arra, hogy elviseljék álmaik szertefoszlását, de erőfeszítéseikben fellelhető a hősiesség legfőbb eleme: a teljes odaadás. Márquez legizgalmasabb leleménye ez: ahogy antipatikus hőseit éppen antipatikus voltuk tragikumában láttatja esendő, részvétre érdemes embernek. Voltaképpen minden Márquez-hős ilyen angyalba oltott ördög, ördögbe oltott angyal - csupán angyali-ördögi tulajdonságuk keveredési aránya különbözteti meg őket egymástól. (De milyen tökéletesen megkülönbözteti, milyen összetéveszthetetlen egyéniségként állítja őket egymás mellé, egymással szembe!) A jellemalkotásnak ez az ambivalenciája teremti meg a -Márquezi epika összetéveszthetetlen atmoszféráját, a Márquez-i iróniát, amely Thomas Mann-éval rokon, meg az időnek azt a fölényesen szabad, szuverén kezelését, amely szintén a Thomas Mann-i epika csúcsteljesítményeivel (a József tetralógiával vagy a kisebb terjedelműek közül A kiválasztottal) állítható párhuzamba. De ne Márquez mcsak megismétli Thomas Mann remekműveinek csodáját: roppant szintézisben egyesíti is a mítosz teremtését és racionális magyarázatát.

A nemzetközi kritika szerint századunk egyik legnagyobb remekműve a regény: Márquez ezért a művéért irodalmi Nobel-díjat kapott.

forrás: http://legeza.oszk.hu/index.html

*

“Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.”
“A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.”

*

„Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.”

*

“Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.”

*

“Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.”

*

“Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.”

*

“Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.”

*

“Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.”

„Az életnek - hála Istennek - nincsen semmi értelme. Ha lenne, akkor kényszerülnénk aszerint az értelem szerint élni. Így viszont szabadon megválaszthatjuk, megalkothatjuk a saját értelmezésünket. Én nem mondanék semmit annak, aki attól fél, hogy az élet értelmetlen. Talán azt, hogy igaza van, és hogy az milyen jó. A legjobb az, hogy mindannyian kialakíthatjuk a saját, személyes értelmezéseinket, nem kell megegyeznünk.”
(Feldmár András)

“Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.”
(Hippokratész)

“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”
(Mahatma Gandhi)

“Minek élünk, ha nem azért, hogy egymás számára könnyebbé tegyük az életet?”
(George Eliot)

“Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

(Weöres Sándor)

foto: Veres Zsolt

Az élet gyönyörű..... a természet, az égbolt, a felhők, a nap, a csillagok, a holdfény, a rét, a tenger, a hegyek....

....de e dolgoknál is csodálatosabb, az pedig a másik ember szeretete, a szeretet áramlása!

Gabriel García Márquez búcsúlevele

Gabriel García Márquez (Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb.
Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet segítségével is terjed.
Ajánlom, hogy olvassátok el igazán megható írását:

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha
tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

http://www.fn.hu/tech/20101129/elkepeszto_foto_londonrol/

OFFICIAL Somewhere over the Rainbow - Israel "IZ" Kamakawiwoʻole

Az időről

A „felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (...) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük. (Pilinszky János)

Én is kaptam, tovább adom...nem egyszerű olvasmány, de....

http://www.teremteni.eoldal.hu/cikkek/hogy-ejfeli-oran-el-ne-andalodj-_te-orzod-az-aranyalmakat__/dobd-el-ezt-a-szot_-biztonsag

A modern orvostudományt csak akkor nevezhetjük majd igazán tudományosnak, ha az orvosok és betegeik megtanulják a test és a szellem VIS MEDICATRIX NATURAE (a természet gyógyító ereje) által mozgatott erőinek a kezelését.
René Jules Dubos

new Kung fu panda trailer

Elméd, mint a víz, ha felbolygatják, nagyon zavaros lesz; de amikor lecsillapodik, akkor a válasz önmagától megmutatkozik.
Kung Fu Panda



A Kung Fu Panda egy 2008-as amerikai animációs film egy ügyetlen pandáról, aki arról álmodik, hogy kungfu-harcos lesz.

A szeretet olyan, mint a háború.
Elkezdeni könnyű, befejezni nehéz.
Ann Brashares

A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé.
Stephanie Dowrick

He's Always Been Faithful ~ Sara Groves

Adiemus