2012. október 28., vasárnap
2012. szeptember 29., szombat
Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy mondhatni: "Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..."
Jókai Mór
2012. július 9., hétfő
2012. május 26., szombat
2012. május 1., kedd
2012. április 8., vasárnap
2012. január 15., vasárnap
2012. január 14., szombat
Ossian - Ősök vére (Titkos ünnep)
Hungarica - Ide születtem
Lombon a harmat,
Kibontva szirmát,
Minden virág
Nekem köszön.
Hova is mennék,
Ideköt minden,
Akármi jön.
Kivárom itt,
Vihar se mozdít
Helyéből sziklát,
Semmilyen szél.
Nem vihet innen,
Nem űzhet el
Se szó, se fegyver,
Nem űzhet el...
Ideköt minden,
Nem vihet innen,
Idegen földre semmilyen szél.
Nem űzhet el,
Se szó, se fegyver.
Szívet cserél, aki hazát cserél...
Harang szavától,
Távoli helyre.
Miért kísérne útlevél?
Bölcsőm, és sírom is
Itt volt, és itt lesz.
Ide születtem.
Akármi jön,
Kivárom itt,
Vihar se mozdít
Helyéből sziklát,
Semmilyen szél
Nem vihet innen.
Nem űzhet el.
Se szó se fegyver,
Nem űzhet el.
Ideköt minden,
Nem vihet innen,
Idegen földre semmilyen szél.
Nem űzhet el
Se szó, se fegyver.
Szívet cserél, aki hazát cserél...
Ez itt az én hazám...
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.
A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.
Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.
Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám.
Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.
A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám.
Hitem a szerény büszkeség,
Békétlen, békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
||: Ez itt az én hazám,
Ez itt az én hazám. :||
Magyarország-Hungary and Oláh Ibolya-Magyarország
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
Demjén Ferenc-Honfoglalás
Dalok a magyar léleknek
Magyar vagyok. A magyarságom számtalan dologban megnyilvánul. Elfogult vagyok? Igen. Nem is tagadom.
Ha a magyar Himnusz felcsendül - akár ünnepen, akár sportversenyen -, gombóc keletkezik a torkomban. Mindig. Nem tudom megszokni. A magyar zeneszerzők, költők olyan dalokat alkottak, amelyek között számtalan hasonló hatást vált ki bennem. Beleborzongok, könnybe lábad a szemem. Ezekből válogattam erre az oldalra néhányat. A Himnuszt és a Szózatot direkt nem akartam itt megjelentetni, mert ezek olyan imák, amelyeket nem tartok helyesnek a többi dallal egy oldalon említeni. Ők piedesztálon állnak számomra. Én mindig hangtalanul, vakarózás, mozgás nélkül, vigyázzban állok, amikor felcsendülnek. Remélem, te is így vagy ezzel.
Most nem kell vigyázzban állni, csak hallgatni, érezni. Átérezni azokat a történelmi időket, amikor és amiért ezek a dalok születtek. Mindig vérben, vérrel íródtak. Nagyapáink, dédapáink, ükapáink, és a többi ősünk vére volt az, amely a költők, zeneszerzők tollához adta a muníciót. Becsüld meg!
Honfoglalás - Kell még egy szó
Ének: Demjén Ferenc
forrás: http://caesarom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1055048