Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán. Müller Péter

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.
Müller Péter

A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.
Müller Péter

A szerelem az, amikor a másik ember boldogsága fontosabb a sajátodnál.
H. Jackson Brown

Furcsa rugók mozgatják az emberi természetet.
Agatha Christie

Szandi- Búcsúznunk kell

Zséda-Fogy az ídő (Ajtók mögött)

Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,
ma szörnyű átok sújt...

Fogy az idő, bezár egy ajtó-,
titok a vér, a könny, a jajszó...
Ölel a bűn, a csókja fullaszt,
legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a tűz széttép!-Vagy elszöksz már,
vagy elmerül a nyár...

Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk...
de lesz,'ki óv és véd.

Csak szólj!-
a cinkos csönd kirabol-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.

Fogy az idő...

Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz...
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító...
érezned kell!

Fogy az idő....a tűz széttép!
Mondd, 'mért tűrnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár...

"Üres a sátor, a cirkusz bezár
De a porond közepén egy bohóc megáll.
Most nem nevet, nem bohóckodik,
Kifestett arcán egy könnycsepp folyik.
Rájött, hogy nincs élete
Bohócarca egyé vált vele.
Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra,
S egy pillanatra felvillant az igazi arca"

Vigyázz , ne tévelyegj!
Kérdezd meg a szívedet,
az válaszol neked,
és a legjobb irányt
így megélheted.....
Donna Fargo

A csendet hallgatom,
a csend, az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.
Edda

Üzenem a felkelő Napnak,
Hogy nem mindenkire
Ragyog,
Mert az árnyék foltjai sötétek,
Nagyok.
Demján Irén

Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.
Áprily Lajos

Ákos - Ébredj (Szent Márton köpenye)

Vivaldi Sonata for cello & continuo No.1 in B flat major, Op.14 (1) by Emilia Gliozzi

A szőnyegben, mint hang a húrban,
csak alszik lépteid üteme,
lábad minden nyoma léptem nyomában
zúg, mint a felébredt zene.
Keszei István

Nox-Hol volt, hol nem...

"Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek.
Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással.
És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk.
Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni.
Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni..."
/Truman Capote/

Bodnár Éva: Tévedés


Érzelmesen és értelmesen élni,

így kell remélni a holnapot.

És várni, hogy megkapod

mindazt, amire vágysz.

Vagy csukd be a szemed,

hogy ne is láss - hisz úgyis

hazugság minden rezdülés

minden mozdulás.

Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi TÁRS ? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, Te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod Őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi TÁRS , kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, Te szó nélkül mellé állsz.
Az a TÁRS , kinek egy kedves szava többet ér a világ összes kincsénél. Az a TÁRS , kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.

Ki bajban is fogja kezem,
Ha szomorú vagyok együtt sír-ha boldog vagyok együtt nevet velem,
Olyan mintha Ő lenne a másik felem,úgyhogy nélküle el sem tudnám képzelni az életem!

Szoros a kapcsolat és melengető
Ha az, igaz barátságnak nevezhető
Világban kincsként keresett
Ez a fajta szeretet

Az életben sok a bánat
Mi neked sokat árthat
De minden bánat minden bú
A baráttal nem oly szomorú

Testvérül születik a bajban
Rögtön ott van ha baj van
S az élet gondjai, ha vannak
Baráttal nem úgy nyomnak

Az élet előidéz viharokat
Melyek tépnek nagyon sokat
Ha rossznak hideg szele jő
Baráttal jobban elviselhető

A jó szó sokszor éltető víz
Mi a haláltól megőriz
S ha a szomjúság elragad
Eloltja vízzel szomjadat

Ha a lelked sokat háborog
A barát a legjobb dolog
Melynek szavaitól egyedül
A lelked lecsendesül

Az az áldás mindent megér
Ha boldogság és öröm ér
Tudod, hogy ezt tovább érzed
Egy baráttal, ki megért téged

Ha érdemes érte elesned
S ha kitart temelletted
Akkor az hozzád való
A jó barát fehér holló

Ismerős Arcok - Játsszuk El

Én megérteném,
Hogy mindenki fél
De ha senki nem szól, hogy baj van,
Hát kimondom én.

Itt magas a hegy
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.

Én nem hiszem el,
Hogy csak így lehet,
Hogy az önzésen kívül
Az ember mást nem tehet.

Mert ahogyan él,
A végén úgy marad egyedül
És nem lesz már semmi,
Mit szeretne legbelül.

Ez egy baráti jobb,
Mely feléd mutat,
Fogadd el végre
És keressünk kiutat!

Én mondom, merre,
Te mondod, hogy tegyem,
Hogy itt is meg ott is
Egyformán jobb legyen.

Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mint mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság!

Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is.
Cserna-Szabó András

“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.”
(Müller Péter)

Andre Rieu - Hava Nagila

Mustafa Ya Mustafa

Üres szék,
Pihen a magány
Valami fáj,
Mar legbelül
A perc is leül
A fény arcomon
Egyre táncol
Míg várom,
Hogy jöjjön a
Sötét.

Üres szék,
Most a csend pihen
Mint a néma
Gyász, ilyen
Mélyről jön
Most a fájdalom
És ágyamon,
Kéklő árnyak
Búsan játszanak
Magányt.


......részlet, Amatőr Művészek Fóruma,Kofelho

Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Ady Endre

Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.

Anatole France

Társkapcsolat

Haladás.....de merre?......
ilyenkor jön elő a vágyakozás a régmúlt....az emberi kapcsolatok......a szeretet...... amit egy gép akár kicsi akár beszél ....SOHA nem fog megadni.

Szeretet , emberi kapcsolat nélkül pedig az ember nem ember , nem az aminek született.......

“Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)