“Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. "Élj a szív törvénye szerint! "Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.” (Tatiosz: A szív törvénye)
Szeretettel köszöntelek....
"Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül."
A
szívednek egy lakóra van szüksége, és nem egy bérlőre. A bérlő bármikor
leléphet, a lakó berendezkedik, hiszen az otthonáról van szó. Nehogy
már elhidd, hogy egy ócska albérlő is elég ahhoz, hogy a szívedet
életben tudd tartani. Nem. Nem lesz az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése