“Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. "Élj a szív törvénye szerint! "Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.” (Tatiosz: A szív törvénye)
Szeretettel köszöntelek....
"Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül."
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok. Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok. Egy kórházi ágyból a plafonra bámul, vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl, vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..
Plakátokon masíroznak az igazi hősök, vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök? Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek, milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed : Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Ref: Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben, korlátok nélkül növekszik egyre, a sztratoszférán át tör a végtelenbe.. Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben folyton csak érez, s a tiéddel dobban, s kivérzik lassan itt, ebben a dalban.. Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad. Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat. Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy, mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
VálaszTörlésHajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..
Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..