Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.

 A magány burok. 
Édes, finom és tiszta levegővel teli burok. Hogy a magány szenvedés volna? 
Ugyan már! Szenvedés a nem kívánt emberek közelsége, a nem vágyott társaság. 
Az, amikor a másik úgy szívja el belőlünk az energiát, mint ahogyan az erdő fáinak sűrűn növő indái szívják el a fák elől az életet adó nedvességet. 
A magány boldogság. 
 Annak boldogsága, hogy jóban vagyunk önmagunkkal.
Tomán Edina