A szikla Ülök a szikla peremén, Ott fent a hegy tetején. Nézem a tájat: Elbűvölő, csodaszép; S csak pereg életem filmje, Ezernyi cikázó kép. Döbbenten nézem a völgyet, Melyet, ha akarnám, Kezemmel is elérek. Lehajtom a fejem, Alattam irdatlan mélység, Szemembe könny szökik, Sajogva ég. Hát ide kellett jönnöm, Hogy értsem, lássam, Az életben hol hibáztam. Moccanni se tudok, A fájó múltra gondolok, S jönnek az emlékek Csak egyre, egyre - A szikla foglya vagyok, Jégszívbe temetve.

Korbel Zsuzsanna