Új karácsony érkezett,
hogy megmutassa életed
milyen mókuskerék, szürke, fakó,
zajos, rohanó, taposó…
– s kinn a szélben szikrázik a hó –
benn a fádon egy szál gyertya ég,
üzen vele a lélekmindenség:
„FÉNY vagy te is!
Hát miért rejted el?
A LÉTed ennél többet érdemel!”
S most itt az ÜNNEP,
de minden nap az lehet,
ha az életet teljessé teszed:
égsz, szeretsz, LÉLEKzel, érzel,
s nem fagysz önmagadba okoskodó ésszel.
Merj létezni, kinyújtani a kezed:
érinteni a világot örök élvezet!
Alkoss, emeld az energiád,
tanuld meg minden elkövetett hibád…
És ne bánd!
Minek?!
Fenn a csillagtársak ma csak rád fénylenek,
s biztosan érzed: Minden EGY veled.
Ez a karácsonyi élmény-varázs,
füledbe zümmög egy dallam-darázs:
„EMBER,
ne felejtsd sosem el,
a földi síkra miért érkezel:
hogy kijavítsd,
ha UTADON olykor vétkezel!”