Az emberi élet legfőbb nehézsége

Schopenhauer, a filozófus, az emberi élet legfőbb nehézségét ahhoz a két sündisznóéhoz hasonlította, akik megpróbálnak egy hideg telet átvészelni.
Nehogy megfagyjanak, a sündisznók behúzódnak egy barlangba.

Ám mivel még ott is igen hideg van, szállásukat úgy próbálják melegebbé és kényelmesebbé tenni, hogy közel húzódnak egymáshoz. Minél közelebb húzódnak azonban a másikhoz, annál jobban összeszurkálják egymást a tüskéikkel...

Összesebezve és bosszúsan, messzire húzódnak egymástól, nehogy újra összeszurkálják egymást. Sajnos ezzel azonban elveszítik mindazt a melegséget és kellemes érzést, amelyet addig egymásnak nyújtottak, és ismét a fagyhalál fenyegeti őket. Tehát újra összébb húzódnak.
Végül sok közeledés és eltávolodás után megtanulnak úgy együtt élni egymás mellett, hogy ne szurkálják össze túlságosan a másikat, de még elég közel legyenek ahhoz, hogy elegendő meleget nyújtsanak egymás számára.

A példázat arra utal, hogy meg kell tanulnunk egymás közelében élni anélkül, hogy ez a közelség fojtogatóvá válna. Ha ezt nem tanuljuk meg, akkor vagy kényelmetlenül közel kerülünk egymáshoz, vagy megdermedünk az érzelmi elszigeteltségben.