Ébredj álmaidból!
Árva szegény madár, de nagy ma a gondja
Fészket rakni nincs hol, csak a szolgamunka
Vendég jött házadba, fehér fekete tolla
Hazádat kinézte, fészkedet ellopja
Koldusbotra jutva, árva magyar sorsra
Befogadott vendég házadat ellopta
Kivert kutya lettél, bujdosol az éjben
Testvér testvért üldöz keserű sötétben
Ne hagyd magad, kérlek, ébredj álmaidból
Vedd kezedbe sorsod, ne félj tüzes tróntól
Gondold meg, hogy hányszor engedtél a szónak
De sokszor hittél jöttment csavargónak
Munkádnak gyümölcsét kamat vitte, hordta
Idegen nemzetnek építetted volna?
Neked már nem jutott tisztesség és szállás
Csak a szolgamunka, keserű piálás
Nehéz a tarisznya, benne viszed sorsod
Új hazát keresni, de nehéz a dolgod
Szolgasors mi vár rád, hatalmas a szégyen
Elbújni a földbe, felmenni az égbe
Ne hagyd magad, kérlek, ébredj álmaidból
Vedd kezedbe sorsod, ne félj tüzes tróntól
Gondold meg, hogy hányszor engedtél a szónak
De sokszor hittél jöttment csavargónak
Dicső eleinknek hátadat fordítva
Ne hagyd magad, kérlek sírva, ordítva
Hátul állsz a sorban reszketve, vonyítva
Látod magyar ember, eljön majd az óra
Útszéli árokban töltöd éjszakádat
Szegény magyar ember, elvették hazádat
Ébredj álmaidból, lidérces varázsból
Dózsa unokája, trónra ül ki bátor
Ne hagyd magad, kérlek, ébredj álmaidból
Vedd kezedbe sorsod, ne félj tüzes tróntól
Gondold meg, hogy hányszor engedtél a szónak
De sokszor hittél jöttment csavargónak
Nemesi gúnyába öltözött az ármány
Cifra palotában bankot nyitott drágán
Nem volt más szándéka, elvenni a földed
Ő szabja majd sorsod, mennyit ér az élet
Ne hagyd magad, kérlek, ébredj álmaidból
Vedd kezedbe sorsod, ne félj tüzes tróntól
Gondold meg, hogy hányszor engedtél a szónak
De sokszor hittél jöttment csavargónak
De sokszor hittél, de sokszor hittély
Ébredj álmaidból, ébredj álmaidból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése