A magyar címer története

A címer egyes elemei már a XII-XIII. században fellelhetők.

A vörössel és ezüsttel vágott pajzsmező Imre király (1196-1204) pecsétjén előfordul, a vágásokat ekkor lépegető oroszlánok díszítik. A vágások hetes száma 1220-ban, oroszlán nélkül pedig V. Istvánnál (1270-1272) szerepel először.

A kettőskereszt III. Béla (1172-1196) 1190 körül vert pénzein, illetve IV. Béla (1235-1270) pecsétjein jelentkezik. A hármashalom V. István pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá. A XIII. században (Kun Erzsébet anyakirályné pecsétjén) a kereszt tövében még virágok virulnak, e képből alakul ki később a középső orom leveles koronája.

A két pajzsmező eggyé szervezése a XIV. század végén kezdődik meg, de csak Habsburg Rudolf császár (1576-1608) idejében véglegesül. A XV. század elejétől elő-előfordul zárt korona a pajzsra helyezve, de ez is csak Rudolf korától állandósul.

A címer legfontosabb motívumai tehát a XIII. század végére már kialakultak, földrajzi jellegű interpretációik ehhez képest évszázadokat késtek. A jobb oldal ezüstvágásainak a fontosabb folyókat (Duna, Tisza, Dráva, Száva) szimbolizáló magyarázata XVI. század eleji, a hármashalomnak legmagasabb hegyeinkkel (Tátra, Fátra, Mátra) pedig XVIII. századi. Az így, helytelenül, beszélő címerré nyilvánított nemzeti jelképünk Trianon után, a kialakult helyzetből következően, bár indokolatlanul, számos félreértést eredményezett.

forrás:magyarország.hu,http://www.nemzetijelkepek.hu/pictures/cimer/thumb_10color.jpg