Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel önmagad.
És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert ,,az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál.
Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad -
ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.
A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel.
A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.
Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább... és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.
Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint elhatározod, hogy ,,mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek, bármibe kerüljön is...", meglátod, azonnal egy nagy változáson mész keresztül. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna... és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél.
A gyötrelem elkerülhetetlen.
És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert ,,az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál.
Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad -
ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.
A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel.
A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.
Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább... és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.
Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint elhatározod, hogy ,,mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek, bármibe kerüljön is...", meglátod, azonnal egy nagy változáson mész keresztül. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna... és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél.
A gyötrelem elkerülhetetlen.
Osho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése