ÖREGEK

Ülnek a kályha mellett és szemük

a múltat leltározva mosolyog.

Lelkükben régen elhamvadt tüzek

tömjénillatú füstje gomolyog.

Bennük már elnézéssé szelídült

a szívet sebző tenger sérelem.

Tágra nyílt szemű éber álmodók:

tűnődnek az eltűnő életen.

Köröttük tarkán bolydul a világ,

szívekre sújt a gyűlölet-pöröly,

a világ-gyomor szeméttelepén

mint ócska lim-lom gyűlik a csömör.

Tompult hallással hallják még a zajt,

a mélyben zúgó diszonanciát,

de érzik már, mert egyre közelít,

a mindent oldó nagy harmóniát.

Pontosan tudják mennyit ér a Tett,

és azt is tudják, mennyit ér a Szó.

Regélő ajkuk szép meséiben

tettekkel győz a rossz fölött a jó.

Újra átélnek tűnt szerelmeket,

s ezekbe most már ürüm nem vegyül.

Emlékeik virágos fái közt

illatos fűben tücsök hegedül.

Tanulnak látni szem nélkül, s belül

titkot súgó hangokat hallani.

Azúr mélységek műhelyeiben

készülnek már a lelkük szárnyai.

forrás: (kiszombori Tildi néni küldte, Gyula bácsival, szerintük a szerző ismeretlen.
http://nagymami.network.hu/blog/nagymamik-klubja-hirei/oregek-vers