Szendi Gábor: Na most majd jól megváltoztatom az Életemet

Változtatni akartunk, de valójában nem változtattunk meg semmit.

Ahogy a dolgok elromlanak

Az emberi problémák sokszor jönnek maguktól. De súlyosbodni azáltal szoktak, hogy meg akarják oldani őket.
Rossz a gyerek? Rászólunk.Még mindig rossz? Ráordítunk.
Még mindig rossz? Megverjük.Még mindig rossz? Az is marad. Kép forrása: flickr.com
http://anyuci.hu/cikkek/a-rossz-gyerek-az-erzekeny-es-a-buta-avagy-a-bolcsodei-megbelyegzes-1954.html


Vagy vegyük a tipikus pánikbetegeket. Mindenáron teljesen tünetmentes akar lenni. Elege van a tünetekből, elege van a rosszullétekből. Szorong minden apró tünettől, mert a roham kezdetének tekint. És ettől van a roham, és a folyamatos rettegés. A pszichiátria készségesen a segítségére siet, gyógyszert ír fel a tünetek ellen. De a tünetek nem szűnnek meg. Akkor még erősebb gyógyszerek következnek. De a tünetek nem szűnnek meg, sőt: már a
gyógyszer-mellékhatások is tünetek.



Minél inkább a tünetmentességre koncentrálunk, annál súlyosabbá válik a helyzet. Így működik minden fóbia is: minél jobban igyekszünk elkerülni a szorongást kiváltó helyzetek számát, annál több dologtól kezdünk félni, s annál jobban beszűkül az életterünk.








Gyakori probléma az elalvási nehézség. Fontos volna elaludni, mert holnap nehéz nap vár rám. De már tíz perce nem megy. Mi lesz, ha nem tudok elaludni? Úristen, már egy órája fekszem, és még nem alszom. Egyre görcsösebben igyekszem elaludni. Látom magamat, ahogy holnap kóválygok, s nem látok ki a fejemből. Szívem hevesen kalapál. Tessék már elaludni! Na ugye, ebből nem szokott pihentető édes alvás lenni. Aztán jön a következő este az előző éjszaka borzalmas emlékével és ez így megy egészen a krónikus alvászavarig. Akkor jön az altató, majd a még erősebb altató...