Két fény közt

Két fény közt én vagyok az alak,
Látlak és érezlek, de nem tudom ki vagy?
Lehetsz egy angyal, lehetsz az ördög,
Élhetsz a mennyben, de élhetsz a földön.

Két fény közt én vagyok az ember,
Két fény közt engem felejts el,
Háromlábú széken keményen állok
Négy részre vágjatok Koppányok.

Két fény közt én vagyok a tettes,
Rabruhámon számok és mellette a kettes,
Ennyiszer voltam az, ki soha nem akartam,
Az almába én is beleharaptam.

Két fény közt én vagyok a tükör,
Nézz belém és megmondom hol rejlik az öröm,
Fákról lógnak a fáradt levelek,
Ráírta az Isten a te nevedet.

Két fény közt elveszek, elveszek,
Hittem, de elvették örök kedvemet,
Az élettől és a haláltól egyaránt,
Ki lesz ki keres s majd megtalál?